Környezeti igazságosság

Environmental Justice

Vannak-e a természetnek jogai?

“A Természetnek, más néven Pachamama-nak, ahol az élet megtörténik és reprodukálódik, joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák a létezését, fenntartsák és megújítsák az életciklusait, struktúráját, funkcióit és evolúciós folyamatait. Minden ember, közösség, nép és ország szólítsa fel a hatóságait a természet jogainak védelmére (…) Art. 71 Chapter 7 Rights of Nature – Ecuador’s 2008-as alkotmánya

Ecuador volt az első ország a világon, amelyik elismerte a természet jogait az alkotmányában 2008-ban. A következő évben Bolívia következett.

Mindkét alkotmányra hatottak a környezeti igazságossághoz kapcsolódó mozgalmak. Az Andok régió bizonyította elkötelezettségét, amikor javaslatban ismerte el a természet jogait Latin-Amerikában és az ENSZ-ben is. Az elmúlt években a természet jogainak elismerése globálisan is fontossá vált, India, Mexikó, az Egyesült Államok, Nepál, Új-Zéland és Törökország is kiállt mellette, nemzeti és helyi szinten.

A természet jogai rögzítik az ökoszisztéma és a természetes közösségek (beleértve az embereket is) jogait a létezésre és a jellemző vonásaik megőrzésére, anélkül, hogy csak a kizsákmányolás eszközét látnák bennük. A Föld törvénye ebben a tekintetben különbözik a klasszikus környezeti jogtól, ami a természetet csak akkor tartja védelemre méltónak, ha az arra tett hatás az emberi létezést veszélyezteti.

Alessia Romeo – Cies Onlus

Mi a generációk közötti és generáción belüli igazságosság?

A generációk közötti igazságosság fogalma az elterjedtebb környezeti fenntarthatóság fogalmán alapul, ám a fókusz áttevődik az amúgy gyakran megkérdőjelezett fejlődésről a méltányosságra. J.M. Alier beszél az erőforrások vagy környezeti adottságok, például a biodiverzitás és a viselt terhek, például a szennyezés, ökológiai elosztásáról.

Lehetséges az ökológiai elosztás időben (generációk között) és térben (különböző helyeken egy adott időben). Egyszerű példa erre az atomenergia: ez hasznos a jelen generációknak (amennyiben nincsenek balesetek), ám a jövő generációk fizetik meg az árát radioaktív hulladék formájában. Kritikus pont a szén-tér vagy a szén költségvetés használata.

A több mint egy évszázados iparosítás során a Globális Észak országai annyi CO2-t bocsátottak ki a légtérbe, hogy az drámaian behatárolja a jövő generációk számára még elérhető szén-teret, és nekik a már okozott károkkal és visszafordíthatatlan folyamatokkal kell szembenézniük (erről bővebben a 6.1 fejezet és a 6.2 fejezet szól). A méltányosság felől közelítve ez azt jelenti, hogy a világ egy része élvezi a fejlődés előnyeit (biztonságos, kényelmes lakhatás, energia, magas életszínvonal és fogyasztás), míg mások fizetik meg ennek az árát. Ez a helyzet például az éghajlati gócpontokkal (climate hot spot) kapcsolatban is – ezek olyan helyek, amiket a klímaváltozás közvetlenül fenyeget.

A generációk közötti igazságosság fogalma tehát szorosan összefügg a generációkon belüli igazságossággal. Az előnyök és terhek igazságosabb elosztásának kihívására felelt 2011-ben egy Globális Délen lévő ország, Ecuador, amikor a Yasuni erdők védelméről nyújtott be tervet. Mivel ez a terület fontos a biodiverzitás és az oxigén-tartalék szempontjából az egész világnak, cserébe azt várták, hogy a világ osztozzon a ki nem termelt olaj okozta bevételkiesés pótlásában. A bátor projekt az egész világon nagy visszhangra talált. Bár Correa elnök 2013-ban sikertelennek nyilvánította a tervet (mert a kezdetben csatlakozott országok nem teljesítették a vállalásaikat), még akkor is a valódi nemzetközi szolidaritásról mutat példát, arról, hogyan lehet az előnyöket és a költségeket méltányosan megosztani most és a jövőben is.

Irene Fisco – Cies Onlus

Környezeti igazságosság

A környezeti igazságosság azt jelenti, hogy közösségeknek és embereknek joguk van tiszta és egészséges környezetben élni az elvárásaiknak és kultúrájuknak megfelelően, anélkül, hogy bármilyen gazdasági vagy ipari tevékenység zavarná őket vagy hatással lenne rájuk.

A környezeti igazságosság egy válasz a helyi közösségek és aktivisták részéről az olyan környezetükre nehezedő ipari és nyersanyag-kitermelő tevékenységekhez kapcsolódó nyomásra, mint például a bányászat, a gátak, az erdőirtás, a nukleáris erőművek, a hulladékégetők és hulladéklerakók, valamint a globális kereskedelem egyenlőtlen erőviszonyaira és a demokrácia hiányára.

Az 1980-as években, Amerikában a fekete és latino közösségek alkalmazták először ezt a fogalmat mindennapi küzdelmeik során. Elítélték a környezetük szennyezését és rombolását, mert a vállalatok a területeket nem hagyták tisztán, illetve a hatóságok nem fizettek kártérítést.

Felhívták a figyelmet a „környezeti rasszizmusra”, vagyis a szennyezés, az etnikai csoportok és a szegénység közötti kapcsolatra, és rávilágítottak, hogy aránytalanul jobban ki vannak téve a környezetre veszélyes tevékenységeknek azért, mert kevesebb gazdasági lehetőséggel, kisebb politikai és gazdasági hatalommal rendelkeznek, ezért az esetükben sok kockázatot figyelmen kívül hagynak. Válaszul erre a problémára, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala a következőképpen határozza meg a környezeti igazságosságot: ” Minden emberrel szembeni méltányos bánásmód, valamint tényleges bevonásuk a környezetvédelmi törvények, rendeletek és stratégiák kidolgozásába, végrehajtásába és érvényesítésébe, tekintet nélkül etnikumra, bőrszínre, nemre, nemzetiségre vagy keresetre.”

Ezután a környezeti igazságosság koncepciója bejárta a világot, melynek során más csoportok és küzdelmek által inspirálódott és gazdagodott. A Dél-Afrikai Környezeti Igazságosság Fórum úgy határozza meg a környezeti igazságosságot, mint „társadalmi átalakulást, amely az alapvető emberi szükségletek biztosítására és az életminőség javítására irányul […]. A környezeti és társadalmi igazságosság kérdéseinek összekötésével a környezeti igazságosság megközelítés tiltakozik a hatalommal való visszaélés ellen, ami ahhoz vezet, hogy a szegény emberek szenvedik el a mások mohósága miatt keletkezett környezeti károk hatásait”.

Ahogy a dél-afrikai hálózat rámutat, a környezeti és társadalmi kérdések mindig kéz a kézben járnak, mint a közösségi élet elválaszthatatlan területei. A városi közösségekhez hasonlóan sok vidéki közösség, akinek az életét és megélhetését súlyosan érinti például a bányászat, az erdőirtás, a gátak, az ipari szennyezés, vagy a nukleáris erőművek; évtizedek óta harcol helyi területeik megőrzéséért. A vizekben, ásványokban és értékes fában gazdag erdőkben élő bennszülött közösségek tipikus példái a környezeti igazságtalanságnak; ez gyakran történik marginalizált területeken, ahol az embereknek kevesebb erejük van az ellenállásra, vagy ahol a hangjuk kevésbé hallható, illetve erőszakosan elfojtott. Mindeközben drámaian növekszik a természeti erőforrások kitermelése, az ún. Globális Észak magas fogyasztása és a multinacionális vállalatok profit-felhalmozása miatt.

Világossá vált, hogy a környezeti igazságtalanság és a globális egyenlőtlenségek egyazon érem két oldala: míg a felső 1% a világ javainak több mint 48%-át birtokolja, addig a világ népességének alsó fele 1%-ot. A sors iróniája, hogy azok a területek, ahol magas a környezeti károk és a szennyezés mértéke ugyanazok, akik a legtöbbet szenvednek a klímaváltozás hatásaitól, mivel ők sokkal sérülékenyebbek az erózióval, árvizekkel szemben.

Daniela Del Bene – CeVi

A környezeti igazságtalanság példái

Öt példát hozunk a környezeti igazságtalanságra a környezeti igazságosság atlaszából. Az eseteket a helyi gazdaságpolitikai és nemzetközi kereskedelmi kontextus összefoglalásával mutatjuk be. Az esetek jól mutatják, hogy ezek a szempontok összefüggenek egymással, és fontos, hogy a környezeti igazságosságot mind a lokális közösségek szintjén, mind globális szinten (a kereskedelem, a klímaváltozás, a szennyezés, az egészség stb. vonatkozásában) megértsük.

  • Földkisajátítás és kereskedelem: Etiópiában a Gambela Régió áll a középpontjában a kormány azon törekvéseinek, hogy külföldi befektetőket vonzzanak a mezőgazdasági ágazatba (főként az exportra szánt cukornád ágazatba) adókedvezményeken, vámmentes import gépeken, könnyen megszerezhető hiteleken, olcsó áramon és az ellentmondásos Gibe III gát vizén keresztül. Itt a teljes földterület 42%-át vagy eladják vagy már oda is adták a befektetőknek. Ez a folyamat erdőirtáshoz és emberek ezreinek elmozdításához vezet, nem beszélve a megfélemlítésről és az erőszakról.
  • Agromérgek és az egészség: Argentinában a Monsanto Vállalat 1996-ban mutatta be a génmanipulált szójafajtát, a Roundup Ready szóját (RR). A Monsanto teljesen kontrollálja az ország szójatermesztését, ami nagy területeken vezet monokulturális gazdálkodáshoz. Ez a génmanipulált szója ellenálló bizonyos gyomirtókkal szemben (pl. Roundup), ezáltal több növényvédő szer alkalmazását teszi lehetővé. Így annak termesztése számos környezeti és társadalmi problémát okozott, mint például az élelmiszer-termelés csökkentését a hazai piacokra, a földművesek elmozdítását vidékről, és a rendkívül mérgező agro-toxinok tömeges használatát, valamint az erdőirtást.
  • Vízenergia-gátak és állami erőszak: Az Ilisu Dam Projekt része a Délkelet Anatóliai Projektnek (GAP) Kurdisztán török régiójában, 1,200 MW beépített kapacitással; a tározója mintegy 300km2 területen fog elterülni a Tigris Völgyben, beleértve régészeti lelőhelyeket és városokat. A civil társadalom és a kurd közösségek panaszkodnak a gát építésének súlyos következményeiről, de a központi kormányzat nem hallgatja meg őket és erőszakosan elnyomja a tiltakozást.
  • Közlekedési infrastruktúra és rendőri jelenlét: A Torino–Lyon nagysebességű vonat (úgynevezett TAV, 220 km/ó) egy tervezett vasútvonal, amely összeköti a két várost, valamint az olasz és francia nagysebességű vasúthálózatokat. A projektet számos kritika érte a sérülékeny területekre gyakorolt hatása és a mögötte húzódó esetleges korrupció miatt. A NO TAV mozgalom kiállt a közlekedési tervek megváltoztatása mellett, de komoly rendőri ellenállással találkozott az építési terület körül, és több aktivistát le is tartóztattak.
  • Olajkitermelés, emberi jogok és szennyezés: Az olaj Nigéria elsődleges bevételi forrása. A kőolaj kereskedelmi hasznosítása 1985-ben kezdődött. A régió azóta nem ismeri a békét. A környezet, a talaj és a vizek szennyezettek, semmilyen környezeti kármentesítés nem történt, és a megélhetések tönkretételének kevés vagy semmiféle kárpótlása zajlott. A 2011-es UNEP jelentés szerint a Shell Olajtársaság, amely egyike az ügyben érintett nagy cégeknek, nem felelt meg a saját szabályainak, ahogy nemzeti szabályozásoknak sem. Az elfogadott érték 800-szorosának megfelelő mennyiségű karcinogén anyagot találtak a vizekben. Következésképpen az olajmező az olajtársaságok által elkövetett öncélú környezeti kizsákmányolás metaforájává vált. Mégis, a kapcsolódó környezeti hatások gyakran külsőleg is megnyilvánulnak a termelési folyamat során, amely konfliktusokhoz, erőszakhoz és bírósági eljárás nélküli kivégzésekhez vezet.

Daniela Del Bene – CeVi